Az Ősi és Elfogadott Skót Rítus gyökerei a legtávolabbi múltba nyúlnak vissza, tanításai és szimbolikája évezredekkel megelőzik hivatalos megalapítását. Jelképek, szimbólumok, írások, kérdések és válaszok, kutatások és beavatottak, valamint bölcsek tapasztalatainak összessége, akik egy olyan értékrendet hoztak létre, amely szilárd, mint a hegyek és örök, mint a csillagok. Nyomai fellelhetők India sírjaiban és templomaiban, Núbia romjai között, a Nílus völgyében, Káldeában, Asszíriában, Perzsiában, Görögországban, Rómában, sőt még az ősi és távoli Mexikóban is.
A rítus mai formájának kialakulása Franciaországhoz és a 18. század elejéhez köthető. A 17. és 18. századi skót politikai zűrzavar idején a Stuart-ház tagjai és sok skót szabadkőműves menedéket keresett Franciaországban, amely nemes arisztokráciájával és élénk társadalmi életével termékeny talajt biztosított a szabadkőművesség terjedésének. Ekkor születtek és fejlődtek különböző rituálék és fokozatok, mindegyik saját történettel, szimbolikával, céllal és tanulsággal.
1728-ban jelent meg a Ramsay-féle Rítus (más néven Bouillon Rítus), melyet Michael Andrew Ramsay skót lovagról neveztek el, aki nagy látókörű és művelt ember volt. Ramsay híres beszédében a szabadkőművességet a Templomos Lovagokhoz kötötte. Jelentős hozzájárulást nyújtott a Rítushoz Charles Radcliffe, Derwentwater grófja is, aki 1736 és 1738 között a Francia Nagypáholy nagymestere volt.
A Ramsay-féle Rítus a három szimbolikus fokozat (Tanuló, Segéd, Mester) mellett három további fokozatot is tartalmazott: 4° Skót Mester (egyes vélemények szerint innen ered a „skót” elnevezés az egész Rítusra), 5° Novícius, és 6° Templomos Lovag. Ez a rituálé alapul szolgált a későbbi magasabb fokozatok kialakításához. A magasabb fokozatú rituálék és páholyok Franciaországban, különösen Bordeaux-ban és Lyonban virágoztak, ahol 1741-ben először jelent meg a Kadosh fokozat – az Ősi és Elfogadott Skót Rítus egyik kulcsfontosságú foka.
1761-ben a Tanács oklevelet adott Étienne Morin-nak, a bordeaux-i kereskedőnek, kinevezve őt követnek és főfelügyelőnek, felhatalmazva őt arra, hogy a Tökéletesség Rítusát megalapítsa az amerikai kontinensen és az Antillákon, valamint hogy a Főfelügyelő és helyettesei fokozatokat adományozzon amerikai testvéreknek.
Fáradhatatlan munkájának köszönhetően a Dominikai Köztársaságban megalakultak a Tökéletesség Páholyai, és helyettese, Henry Andrew Francken révén további páholyok jöttek létre New Orleansban, Philadelphiában és Charlestonban.
1761 és 1768 között Morin nyolc új fokozattal bővítette a Tökéletesség Rítusát – néhányat az Ősi Skót Rítusból vett át, másokat ő maga alkotott. Ez az új bővítés vezetett az Ősi és Elfogadott Skót Rítus 33 fokozatú kialakulásához, amely 1786-tól kezdődően terjedt el az egész világon.
A Kelet és Nyugat Császárainak Szuverén Tanácsa 1782-ig működött, majd nyoma veszett.
1786. május 1-jén Berlinben elfogadták az Ősi és Elfogadott Skót Rítus Alkotmányát. Ezek rögzítették a 33 fokozatot, a rítus nevét és a Legfelsőbb Tanács általi irányítását. Ekkor alakult meg először egy 33. fokozatú testvérekből álló Tanács, akik felhatalmazást kaptak új tanácsok megalapítására és a 33. fokozat adományozására. Az Alkotmányt II. Frigyes porosz király írta alá, aki az Ősi és Elfogadott Skót Rítus Szuverén Főparancsnoka volt.
Az ezen Alkotmányban lefektetett elvek ma is érvényesek.
1796 és 1798 között Alexandre François Auguste de Grasse – de Tilly márki, megalapította a Francia Nyugat-Indiai Szigetek és a Szél felőli Szigetek Legfelsőbb Tanácsát Santo Domingóban.
Az amerikai kontinens első Legfelsőbb Tanácsát 1801. május 31-én alapították Charlestonban (Dél-Karolina), kilenc taggal. Az alapítók között volt de Grasse-Tilly márki is, aki alelnök lett. Ennek a Tanácsnak a mottója „Rend a káoszból” (Ordo ab Chao) volt, amit ma is használnak. 1804. december 22-én megalakult a Francia Legfelsőbb Tanács is, melynek első Szuverén Főparancsnoka maga de Grasse-Tilly volt. Később hasonló tanácsok jöttek létre Olaszországban (1805), Spanyolországban (1809) és Belgiumban (1817).
A modern Ősi és Elfogadott Skót Rítus a különféle rítusok összeolvadásával fejlődött egységes egésszé. Ennek fő alakja Albert Pike (1809–1891), az USA Déli Joghatóságának Szuverén Főparancsnoka és jeles szabadkőműves gondolkodó volt. Albert Pike 32 évig töltötte be ezt a tisztséget.
1912-ben, a Görög Legfelsőbb Tanács felhatalmazásával, Belgrádban megalakult a Szerb Királyság Legfelsőbb Tanácsa. Első Szuverén Főparancsnoka a tekintélyes testvér, Đorđe Vajfert volt. Ennek mai jogutódja a Szerb Köztársaság Ősi és Elfogadott Skót Rítusának 33° Legfelsőbb Tanácsa.
Az Ősi és Elfogadott Skót Rítuson belül az első három szimbolikus fokozat (Tanuló, Segéd, Mester) feletti hatáskör a Nagypáholyhoz tartozik, míg a magasabb fokozatokban működő páholyok a Legfelsőbb Tanács fennhatósága alá tartoznak. Szervezetileg két szuverén és független testület, de spirituálisan és filozófiailag egységet alkotnak, közös céllal: az etikai értékek ápolása, amely a szabadkőművesség valódi küldetése.
Fontos hangsúlyozni: egyetlen rítus, még a Skót Rítus sem tesz valakit „nagyobb” szabadkőművessé, mint amilyenné a Kék Páholyban válhat. A skót fokozatok csupán szám szerint magasabbak, de nem méltóságban. Albert Pike mondta:
„Lehet, hogy túl késő megváltoztatni az elterjedt terminológiát, de nem szabad abba a hibába esnünk, hogy a 33° testvér magasabb lenne egy Mester Testvérnél, különösen nem a Tisztelendő Mesterénél. Mindannyiunknak, szavainkkal és tetteinkkel azt kell bizonyítanunk, hogy a Nagymester, saját jogkörében és hatáskörében, a legnagyobb tekintély, amit a világ valaha is ismert – és valaha is fog.”
Zárszó:
Az Ősi és Elfogadott Skót Rítus egy allegorikus drámai utazás – egy személyes fejlődési út, amely 33 fokozaton keresztül közvetít fontos erkölcsi és spirituális tanításokat. Ez a szabadkőművesség két fő ágazatának egyike (a York Rítussal együtt), amely lehetőséget nyújt egy Mester Testvérnek a tudás elmélyítésére és nemesítésére.
Minden hűséges, szorgalmas és ambiciózus testvérnek egyetlen üzenetet küldünk:
Az utazás folytatódik…
